Kristályrendszerek és habitusok
Legfontosabb tudnivalók
- Hét kristályrendszer létezik, amelyeket a belső atomi szimmetria határoz meg.
- A habitus az a forma, amelyben a kristály valójában növekszik egy adott környezetben.
- Az olyan kifejezések, mint a drazsé, a botrioidális és a geoda, a gyűjtők által kedvelt gyakori habitusokat írják le.
Kristályrendszer vs. habitus
Két kapcsolódó fogalom gyakran zavart okoz. A kristályrendszer az atomrács mögöttes szimmetriája – ez egy adott ásvány esetében állandó. A habitus az a külső alak, amellyé egy egyedi kristály növekszik, ami a helytől, a hőmérséklettől és a kémiától függ. A halit mindig a szabályos (köbös) kristályrendszerbe tartozik, de habitusa a tökéletes kockáktól a tölcsér alakú csontvázkristályokig terjedhet.
A hét kristályrendszer
Az ásványkutatók a kristályokat tengelyeik és szögeik alapján hét rendszerbe sorolják:
- Köbös (izometrikus) – pirit, halit, gránát, gyémánt
- Tetragonális — cirkon, rutil
- Hexagonális (hatszöges) — kvarc, berill, apatit
- Trigonális — kalcit, turmalin, korund
- Ortorombos — topáz, olivin, barit
- Monoklin — gipsz, ortoklász, csillám
- Triklin — plagioklász földpát, türkiz
Felismerendő gyakori szokások
Gyakran a habitus az, amit először észreveszünk. A prizmás kristályok megnyúlt oszlopok (kvarccúcsok); a táblásak lapos lemezek; a tűs kristályok tűszerűek. A drup (druz) apró, csillogó kristályok szőnyege, amely bevonja a felületet. A fürtös (botrioidális) megjelenés olyan, mint egy szőlőfürt vagy buborékok (malachit, hematit). A tömeges azt jelenti, hogy egyáltalán nincs látható kristályforma – csak egy szilárd tömb.
Geodák, gumók és mátrix
A geoda egy olyan üreges kőzet, amelynek belsejét befelé mutató kristályok vagy sávos achát béleli – egy üreg, amely kristálykertté alakult. Az üreg nélküli, tömör változat a nodula (gumó). A hordozókőzetet, amelyen a kristály ül, mátrixnak nevezik, és egy szép mátrixhoz kapcsolódó, jól fejlett kristály gyakran értékesebb, mint egy különálló darab.