Rock IdentifierRock Identifier
KezdőlapKönyvtár › Gyűjtés és gondozás

Gyűjtemény bemutatása és tárolása

Gyűjtemény bemutatása és tárolása

Legfontosabb tudnivalók

  • A keményebb és puhább ásványokat külön tárolja, hogy ne karcolják meg egymást.
  • A fényérzékeny köveket tartsa távol a közvetlen napfénytől, a törékenyeket pedig párnázott helyen.
  • Sose válasszon el egy mintát a lelőhelyét jelölő címkétől – ezek az adatok pótolhatatlanok.

Óvja a karcolásoktól

A leggyakoribb sérülést a kövek egymásnak okozzák: a kemény ásványok, mint a kvarc és a topáz, megkarcolják a puhábbakat, mint a fluorit, a kalcit és a szelenit, amikor egymáshoz ütődnek. A példányokat egyenként tárolja – rekeszes dobozokban, savmentes selyempapírba csomagolva vagy drágakőtartó tégelyekben –, ne pedig ömlesztve egy közös fiókban. A nehéz darabokat támassza alá, hogy a kényes kristályok ne viseljék a súlyt.

Fény, páratartalom és levegő

Egyes ásványok kifakulnak a napfényben (ametiszt, rózsakvarc, fluorit, celesztin, sok festett kő), ezért ezeket ablakoktól távol állítsa ki. Mások reagálnak a környezetükre: a pirit és egyes szulfidok lassan lebomlanak a nedves levegőben, a halitot és a szelenitet károsítja a nedvesség, az opál pedig megrepedezhet, ha kiszáradt. A legtöbb gyűjteménynek a stabil, mérsékelt, száraz környezet felel meg; néhány darab a lezárt mikrotartókat kedveli.

Címkék a minta részét képezik

Egy ásvány lelőhelye – ahol találták – tudományos és gyűjtői értékének kulcsfontosságú része, és ez könnyen örökre elveszhet. Tartson minden darab mellett egy számozott címkét, amely rögzíti a nevét, lelőhelyét, valamint azt, hogy mikor és hol szerezte be, és vezessen egy ezzel megegyező katalógust (egy egyszerű táblázat is megfelel). Egy adatok nélküli, gyönyörű példány csak töredékét éri egy dokumentált eredetű, ugyanilyen darabnak.

Letöltés az App Store-ból Vissza a könyvtárhoz